A szerzetes öltözködési szabálya, avagy Dress Code: MONK

   Az én irányzatomhoz tartozó szerzetesek barna csuhát viselnek, és ez minden. Pár évvel ezelőtt el kellett mennem egy ausztráliai kórházba, pár napra. A felvételkor megkérdezték, hogy hoztam e magammal pizsamát? Mondtam, hogy a szerzetesek nem hordanak pizsamát; vagy ez a talár, vagy semmi. Úgyhogy hagyták, hadd hordjam.

   A baj csak az, hogy a papi köntösünk köntösnek is néz ki.

Egy vasárnap délután Perth egyik elővárosában a kolostor teherautóját pakoltam az építkezéshez szükséges dolgokkal. Egy tizenhárom körüli ausztrál lány jött elő egy közeli házból, hogy beszéljen velem. Sosem látott azelőtt buddhista papot. Előttem állva, kezeivel a csípőjén végigmért, majd tömény undorral megszólalt:

 - Úgy öltözöl, mint egy lány! Tisztára beteges! Fúj!

   Annyira magánkívül volt, hogy felnevettem. Eszembe is jutott tanárom, Ácsán Cshá, amint tanácsot ad tanítványainak, miként kezeljék a sértéseket: „Ha valaki kutyának hív, ne légy mérges. Csak nézd meg a hátsódat. Ha nem látsz farkat, akkor nyilván nem vagy kutya. Probléma letudva.”

   Néha dicséretet is kapok azért, mikor nyilvános helyen hordom a taláromat.

Dolgom volt a városban. Sofőröm (a papok nem vezethetnek) a kolostori autót egy többszintes parkolóházban tette le. Kijelentette, hogy muszáj vécére mennie, de mivel a parkoló mosdóit koszosnak gondolta, egy közeli mozit kívánt igénybe venni erre a célra. Szóval, ahogy sofőröm a természet hívó szavának engedelmeskedve beszaladt a moziba, én kint vártam a forgalmas utcán.

   Egy fiatalember közelített hozzám, kedvesen mosolygott, és megkérdezte, meg tudnám e mondani az időt. A magamfajta papok nagyon ártatlanok. Életem nagy részét kolostorban töltöttem. Ezen felül, mivel a szerzetesek nem hordanak karórát, udvariasan elnézését kértem, amiért nem tudom az időt. Összeráncolta szemöldökét, és odébb állt.

   Még csak pár lépésre járt, mikor végre beugrott, mit akart mondani a pasas. A „Tudod, mennyi az idő?” talán a világ legrégebbi ismerkedős szövege. Később tudtam meg, hogy azon az utcán hagytak kint, ami Perth legismertebb találkahelye – melegeknek!

   A meleg fickó megfordult, hogy ismét szemügyre vegyen, majd a legjobb Mae West-et utánzó hangján (amerikai színésznő az 1930-as évekből) így szólt:

 - Hjajj! De azért nagyon csinosan nézel ki abban a ruciban!