Megszabadulni a fájdalomtól

Az előző sztoriban, a fogfájástól való félelem volt az, amit elhagytam. Befogadtam a fájdalmat, megragadtam, és engedtem, hogy maradjon. Ezért működött.

         Sok barátom, akiknek nagy fájdalmaik voltak, kipróbálták a módszeremet, de nekik nem működött! Jöttek is panaszkodni, mondván, a fogfájásom semmi volt az ő bajaikhoz képest. Ez nem igaz. A fájdalomérzet személyenként eltérő, ezért nem lehet összemérni máséval. Elmagyaráztam, hogy az elengedés náluk miért nem működött, a három tanítványomról szóló anekdota segítségével.

         Az első tanítványom, nagyon szenved, és próbálja elengedni.

„Elengedem,” suttogja gyengéden, majd vár.

„Felhagyok az irányítással!” ismétli újból, amikor semmi sem változik.

„Hagyj el mindent!”

„Gyerünk már, engedd el.”

„Mondom, hogy nem akarom irányítani!”

„ENGEDD EL!”

Viccesnek tűnhet, de a legtöbbször mindannyian ezt csináljuk. Rossz dolgot próbálunk elengedni. Magát a szót, hogy engedelmesség, kellene elengednünk. Nem szabad hagyni a bennünk lakó „felügyelőt” elhatalmasodni, akiről jól tudjuk, hogy kicsoda is valójában. Elengedni annyit jelent: „semmi irányítás”.

A második tanítványnak, szörnyű fájdalmában, eszébe jut az utóbbi tanács, és nem hagyja dolgozni az irányítót. Tíz perc múlva a fájdalom még mindig ugyanolyan, ezért aggódik, hogy az elengedés nem használ. Elmagyarázom, hogy az elengedés nem arra való, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól, hanem, hogy felszabaduljunk alóla. A második tanítvány tehát csak alkut akart kötni a fájdalmával: „Én most megengedlek tíz percre, de aztán eltűnsz. Rendben van?”

Ő nem elenged, csak próbál megszabadulni a fájdalomtól.

A harmadik, szintén rettenetes állapotban, így szól a fájdalomhoz: „Fájdalom, szívem ajtaja nyitva áll előtted, bármit is tegyél velem. Gyere be!”

A harmadik tanítvány teljes szívéből hajlandó elfogadni, hogy a fájdalma olyan sokáig tartson, ameddig csak akar – akár az élete végéig is. Azt is megengedi, hogy rosszabbodjon. Szabadon garázdálkodhat benne, nem próbálja meg irányítani. Na, ez az elengedés! Mindegy, hogy a fájdalom eltűnik, vagy ottmarad, mert neki mindkettő ugyanúgy megfelel. Csak ekkor tűnik majd el.