Mindannyian bűnözők vagyunk

Az előző sztoriban olyan emberekről volt szó, akikkel együtt dolgoztam a büntetőintézetekben, de mindenkinek szól, aki a bűntudat fogságában „ül”. Mi mást tettünk a „bűntettünkön” kívül, amiért vétkesnek érezzük magunkat – még aznap, ebben az évben, ebben az életben? Látjuk-e a többi téglát a falban? Továbblátunk-e, a buta tettnél, ami ekkora fájdalmat okoz? Ha túl sokáig csak a „B osztályú” dolgokra figyelünk, lehet, hogy magunk is B-ssé válunk: emiatt van, hogy újra és újra beleesünk ugyanabba a hibába, és csak építjük magunkban a bűntudatot. De ha az életünk többi részét nézzük, falunk többi építőelemét, amikor reálisan látjuk a dolgokat, akkor nyílik fel szemünk - mint egy szívünkben növő virág - az igazságra: megérdemeljük a megbocsájtást.