Mikor minden vágyam teljesült


   A mi hagyományaink szerint a szerzetesek nem fogadhatnak el, birtokolhatnak vagy kezelhetnek semmilyen pénzösszeget. A nagy szegénységünkkel rontjuk az államgazdasági statisztikát.
   Takarékoskodva élünk az önként adott, egyszerű ajándékokból, amit világi életű támogatóinktól kapunk. Ugyanakkor előfordul, hogy valami különleges ajánlatot is kapunk.
   Segítettem egy thai férfin valamilyen személyes problémával kapcsolatban. Hálája jeléül azt mondta:
 - Uram, szeretnék adni magának valamit, személyesen. Mit hozhatok ötszáz bahtért?
Az ilyen felajánlásoknál megszokott módon megnevezte az összeget is a félreértések elkerülése végett. Mivel nem tudtam hirtelen, hogy mit akarok és a férfi is sietett, megegyeztünk, hogy holnap visszajön és válaszolok neki.
   Mindezek előtt csak egy boldog pap voltam. Most elkezdtem számba venni, hogy mit akartam. Listát írtam. És a lista egyre csak bővült. Csakhamar ötszáz baht kevésnek bizonyult. De olyan nehéz volt bármit is kihúzni a listámról. Kívánságok bukkantak fel a semmiből és szilárdultak életfontosságú szükségletekké. És tovább hízott a lista. Mostanra már ötezer baht sem lett volna elég!
   Felismerve mi történik, elhajítottam a listámat. Másnap jótevőmnek megmondtam, hogy adja az ötszáz bahtot a kolostor építési alapjába, vagy más jótékony célra. Nem akartam a pénzt. Leginkább csak azt akartam, hogy visszanyerjem azt a ritka elégedettséget, ami előző nap még az enyém volt. Mikor nem volt pénzem, sem más módom dolgokat megszerezni, akkor teljesült minden vágyam.
   A sóvárgásnak sosincs vége. Még egy milliárd baht sem elég, vagy egy milliárd dollár sem. De a vágyaktól való megszabadulás véget vet ennek. Ilyenkor semmit sem kívánsz. Elégedett vagy azzal, amid van.
Brahm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése