Első thaiföldi évem
során egyik kolostorból a másikba vittek minket egy kis furgon hátuljában.
Természetesen a régebbi szerzeteseknek jutottak a jó helyek, elől az
utastérben. Mi, újonc szerzetesek a csomagtérben nyomorogtunk, kemény fapadokon.
A padok fölött nem sokkal fém keret volt, ami az esőtől és portól védő ponyvát
tartotta
Mindegyik út földút
volt, alig karbantartva. Amikor egy kerék kátyúba futott, a furgon lesüllyedt,
a fiatal szerzetesek pedig felemelkedtek. Kopp! Számtalanszor vertem be a fejemet
azokba a fémkeretekbe. Ráadásul, mivel kopaszra borotvált szerzetes voltam, semmi sem tompította az ütés erejét!
Minden egyes
alkalommal káromkodtam – persze angolul, hogy a thai szerzetesek ne értsenek.
De mikor ők verték be a fejüket, csak nevettek! Nem értettem a dolgot. Hogyan
lehet nevetni, mikor ilyen keményen és fájdalmasan bevágod a fejedet? Arra a
következtetésre jutottam, hogy azok a thai szerzetesek már annyiszor beüthették
a fejüket, hogy maradandó károsodást szenvedtek.
Mivel korábban
tudós voltam, egy kísérlet elvégzése mellett döntöttem. Mikor legközelebb
bevertem a fejemet, csakúgy, mint a thai szerzetesek, a nevetést választottam,
csak hogy kipróbáljam, milyen így. Tudod, mire jöttem rá? Felfedeztem, hogy ha
nevetsz, miután bevered a fejedet, sokkal kevésbé fáj.
A nevetés endorfint
juttat a véráramba, természetes fájdalomcsillapító. Emellett erősíti az
immunrendszert a kórokozók elleni küzdelemben. Szóval fájdalom ellen segít a
nevetés. Ha még mindig nem hiszel nekem, próbáld ki magad, mikor legközelebb
bevágod valahova a fejed.
Ez a tapasztalat
tanította meg nekem, hogy mikor fájdalmat hoz az élet, sokkal kevésbé fáj, ha
meglátod a mókás oldalát a dolognak, és sikerül nevetned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése