Meghívást kaptam egy perth-i oktatási szeminárium
nyitóbeszédének megtartására. Meglepődtem a dolgon. Mikor megérkeztem a
helyszínre, egy nő közeledett felém, hogy üdvözöljön; névtáblája elárulta, hogy
az esemény főszervezőjéhez van szerencsém.
- Emlékszik rám? – kérdezte tőlem.
Ez egyike a legveszedelmesebb kérdéseknek.
Gondoltam, megjátszom az ostobát, és egy kurta „nem” választ
adtam.
Elmosolyodott, majd emlékeztetett, hogy hét évvel korábban
előadást tartottam az iskolában, ahol igazgató volt. Egy történet, melyet ott
elmondtam, gyökeresen megváltoztatta életútját. Lemondott igazgatói posztjáról.
Fáradhatatlanul dolgozni kezdett egy olyan kezdeményezésen, ami az oktatási
rendszerből kiesett gyermekeknek – utcagyerekeknek, fiatalkorú prostituáltaknak,
drogfüggőknek – ad még egy esélyt, ami a helyzetükből kihozható. A program
alapját, a hölgy elmondása szerint, az általam elmondott történet képezte. Egy
könyvből, Lev Tolsztoj összegyűjtött novelláiból vettem én is, amit még
tanulóként olvastam.
Sok évvel ezelőtt, egy uralkodó az élet filozófiáját
kutatta. Bölcsességre volt szüksége birodalma és önmaga irányításához. Az
akkori vallások és tanítások nem voltak megfelelőek számára, így magából az
élet tapasztalataiból akart gondolatokat meríteni.
Végül rájött, hogy csupán három alapvető kérdés válaszaira
van szüksége. Ezen válaszokkal a kezében lenne mindaz a bölcsesség, amire csak
szüksége lehet. A három kérdés pedig:
- Melyik
a legfontosabb idő?
- Ki a
legfontosabb személy?
- Mi a
legfontosabb, amit tehetsz?
Hosszadalmas kutatás után, amik az eredeti történet
java részét adják, egy remetétől kapta meg a válaszokat. Mit gondolsz, mik
voltak ezek? Olvasd át újra a kérdéseket, kérlek. Ne haladj azonnal tovább az
olvasásban.
Mindannyian tudjuk az elsőre a választ, csak túl gyakran
felejtjük el. Természetesen a legfontosabb idő a „most”. Ez az egyetlen időnk,
valójában! Szóval ha meg akarod mondani a szüleidnek, mennyire szereted őket,
és mennyire hálás vagy nekik, amiért a szüleid voltak. tedd meg most! Nem
holnap. Nem öt perc múlva. Most. Öt perc múlva már gyakran elkéstél. Ha
bocsánatot kell kérned a párodtól, ne kezd el gondolkodni azon, miért nem kéne.
Csak tedd meg most. Ez lehet az egyetlen lehetőséged. Ragadd meg a pillanatot!
A második kérdésre
a válasz igencsak elrejtett. Maroknyi ember tudja rögtön a választ. Mikor még
tanulóként elolvastam a megfejtést, napokig forgott velem a világ. Mélyebbre
mutatott, mint bármikor is gondoltam volna. A legfontosabb személy az, akivel
éppen vagy!
Eszembe jutottak
beszélgetések az egyetemi tanáraimmal, akik meg se hallották a kérdéseimet.
Látszólag figyeltek, de belül el akartak hajtani. Fontosabb teendőik voltak.
Ezt éreztem, és szörnyen bomlasztó volt. Visszaemlékeztem arra is, amikor
bátorságomat összeszedve egy híres előadónak tettem fel egy személyes kérdést.
Meglepve és örömmel tapasztaltam, hogy teljes figyelmét nekem szentelte. Más
tanárok is arra vártak, hogy vele beszéljenek - én csak egy hosszú hajú hallgató
voltam, mégis a fontosságomat éreztette velem. Óriási volt a különbség.
A kommunikáció, és
a szeretet átadása csak akkor működik igazán, bárkivel légy is, amikor ott,
abban a pillanatban az az ember a legfontosabb számodra. Érzik. Tudják.
Viszonozzák.
Házas emberek
gyakran panaszkodnak arra, hogy társuk nem hallgatja meg őket igazán. Valójában
a partnerük nem érezteti velük a fontosságukat. A válóperes ügyvédek új szakma
után nézhetnének, ha minden kapcsolatban élő ember emlékezne az uralkodó
második válaszára, és a gyakorlatban is így élnének. Tehát mindegy, hogy milyen
fáradtak vagy elfoglaltak vagyunk, amikor a párunkkal vagyunk, éreztetni kell
vele: ő a legfontosabb személy az egész világon.
Az üzleti életben,
ha a mellettünk lévő ember egy potenciális vásárló, és úgy bánunk vele, mintha
akkor ő lenne a legfontosabb személy a világon, eladásainkkal együtt jövedelmünk
is megnövekszik.
Az eredeti
történetben az uralkodó megmenekül orvgyilkosai elől, mégpedig úgy, hogy a
remetéhez vezető úton teljes figyelmét egy hozzá beszélő kisgyermeknek
szenteli: amikor a hatalmas uralkodó egy egyszerű gyermekkel van, és az a fiú
a legfontosabb számára a világon, megmenti az életét. Mikor barátok jönnek el
hozzám egy-egy igen hosszú nap után, hogy elmondják bajaikat, eszembe jut a
második kérdésre a válasz, és első helyre rangsorolom őket. Ez az önzetlenség.
A részvét szolgáltatja az energiát, és működik.
Az oktatási
szeminárium szervezője is ezt az elvet követte, mikor először találkozott a
gyermekekkel, akiken segíteni próbált. Sokuknak életükben az első alkalom volt
ez, amikor fontosnak érezhették magukat, főleg egy befolyásos felnőtt
társaságában. Ezen túlmenően, ítélkezés helyett valóban meghallgathatta őket. A
kezdeményezés megfelelően alakult. A gyerekek érezték a feléjük irányuló
tiszteletet, és működött a dolog.
Végül az igazi nyitóbeszéd mégsem az enyém
volt. A gyermekek egyike állt fel utánam az emelvényre. Elmesélte élete
történetét, mely családi tragédiákról, drogproblémákról és bűnözésről szólt,
mígnem a program visszaadta számára a reményt, és hogy hamarosan egyetemre
megy. Mire a végére ért, könnyes volt a szemem. Na ez volt a nyitóelőadás.
Életed nagy részében
egyedül vagy. Ekkor a legfontosabb személy számodra te magad vagy. Sokszor
megbecsülheted magadat. Ki az, akit ébredéskor először észreveszel? Te! Mondod
valamikor is, hogy „Jó reggelt, én. Legyen szép napom!”? Én igen. Ki az, akit
elalváskor legutoljára észlelsz? Megint csak Te! Én jó éjszakát kívánok
magamnak. Fontossá teszem magamat, sokszor a nap során. Beválik.
Ami a harmadik
kérdést illeti, hogy mi a legfontosabb, amit tehetsz? A törődés. Ebben benne van a töredelem is - például valaki törődötté válik-, de a gondoskodás is. A válasz rámutat, hogy a szándék a legfontosabb.
Mielőtt több
történeten keresztül is részletezném, mi a törődés, összefoglalnám az
uralkodó három kérdését, a válaszokkal együtt:
- Melyik a legfontosabb idő? Most.
- Ki a legfontosabb személy? Akivel vagy.
- Mi a legfontosabb, amit tehetsz? A törődés.