Thaiföldön a monszun júliustól októberig tart. Ezalatt az idő alatt, a szerzetesek nem utazhatnak, félreteszik minden munkájukat, és a tanulásnak és a meditációnak szentelik minden idejüket. Ezt az időszakot „Vassa”-nak vagy „Az eső alatti takarodónak” nevezzük.
Pár évvel ezelőtt, Thaiföld déli részén, egy híres Apát egy új termet építetett erdei kolostorához. Amikor jött az esős pihenő, abbahagytak minden munkát, a munkásokat pedig hazaküldték. Csendre volt szükség a kolostorban.
Pár nap múlva egy úr látogatott el hozzájuk, észrevette a félig kész épületet és megkérdezte az Apátot, hogy mégis mikorra szándékoznak befejezni a termet. Az öreg szerzetes habozás nélkül rávágta, „Kész a terem.”
„Hogy érti azt, hogy „kész a terem”?” kérdezte a látogató, aztán visszavágott. „Nincs teteje. Nincs ajtó, sem ablakok! Mindenütt fadarabok és cementes zsákok hevernek. Csak nem akarják így hagyni? Megőrült talán? Hogyan mondhatja, hogy a terem kész?”
Az Apát csak mosolygott, és nyugodtan válaszolt, „Ami be van fejezve, az elkészült.” és visszament folytatni a meditációját.
Csak így van esélyünk szünetet tartani, vagy visszavonulni egy kis időre. Másképp soha nem végeznénk a munkáinkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése