Ahhoz, hogy kifejezhesd a haragod, először is meg kell indokolnod magad
számára az érvényességét. Meg kell győznöd önmagadat, hogy a harag kiérdemelt,
megfelelő és helytálló. A harag belső, mentális folyamata ahhoz hasonló, mintha
egy törvényszéki tárgyalás menne a fejedben.
Az alanyod a vádlottak
padjában ül, elméd bíróságán. Te vagy az ügyész, a közvádló. Tudod, hogy bűnös,
de mégis, hogy tisztességes legyen az ügy, először még bizonyítanod kell a
bírónak, a lelkiismeretednek. Lelki szemeiddel rekonstruálod magad előtt az
ellened elkövetett „bűntényt”.
Minden fajta rosszakaratot,
alattomosságot és merő kegyetlenségeket sejtesz a vádlott tettei mögött.
Előásod a múltból további, ellened elkövetett „bűneiket” is, hogy meggyőzd a
szívedet, nem érdemelnek kegyelmet!
Egy valódi bíróságon, a
vádlottnak is van egy ügyvédje, akinek joga van felszólalni. De ezen a mentális
ítélőtáblán, a feladat az, hogy szentesítsd a haragodat. Nem akarsz hallani
semmilyen szánalmas kifogást, hihetetlen magyarázatot vagy olcsó védőbeszédet a
kegyelemért. A védelem ügyvédjének nincs módja szólni. Az egyoldalú vitádban,
létrehozol egy meggyőző ügyet, ami már elég jó. A lelkiismeret lecsapja
kalapácsát és máris BŰNÖSNEK VANNAK NYILVÁNÍTVA! Most már rendben van, ha
mérgesek akarunk lenni.
Sok-sok évvel ezelőtt, ezt
a folyamatot láttam megtörténni a saját fejemben, amikor csak mérges voltam.
Nem tűnt igazságosnak. Így a következő alkalommal, amikor haragudni akartam
valakire, megálltam egy pillanatra, hogy időt adhassak a „védőügyvédnek” a
beszédre. Kitaláltam elfogadható mentségeket és valószínű magyarázatokat a
viselkedésükre. Fontossá vált számomra a megbocsátás szépsége. Észrevettem,
hogy a lelkiismeretem tovább már nem hajlandó a bűnössé nyilvánításra. Lehetetlen volt mások tetteit bírálnom. Úgy is mondhatjuk, hogy a harag,
miután már indokolatlanná vált, meg lett fosztva táplálékától és éhen halt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése