Félelem és tüsszögés SARS vigaszban

Ha a bűntudat az, amikor múltunk téglafalát nézegetve csak két rossz téglát találunk, akkor a félelem kitekintés jövőnk falára, ahol csak azt látjuk, hogy mi mehet rosszul. Amikor elvakít a félelem, nem vesszük észre a többi építőelemet, azokat, amik lehet, hogy teljesen rendben mennek majd. A félelem is legyőzhető úgy, hogy a téglafal egészét nézzük, ahogy azt a közelmúltban történt, Szingapúri látogatásom esete is mutatja.

        Néhány hónapja került megrendezésre négy alkalmas, nyilvános beszédsorozatom Szingapúrban, amihez Suntec város egyik hatalmas és drága, 2500 ülőhelyes előadótermét foglalták le. A buszmegállók tele voltak plakátolva az eseménnyel. Csakhogy elkezdett terjedni a SARS (magyarul Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma). Mikor megérkeztem Szingapúrba, az iskolák mind be voltak zárva, bérházak kerültek karantén alá, és a kormány azt ajánlotta az embereknek, hogy kerüljék a nyilvános összejöveteleket. Nagy volt a pánik. Kérdezték, „Elhalasszuk?”

        Aznap reggel, a címlapokon, nagy fekete karakterek figyelmeztették az embereket, hogy kilencvenkilenc szingapúri lakosban mutatták ki a SARS vírust. Megkérdeztem, mennyien élnek jelenleg Szingapúrban. Körülbelül négymillióan. „Ha jól értem,” vágtam vissza, „ez azt jelenti, hogy 3 999 901 szingapúri nem fertőződött meg SARS-szal! Folytassuk!”

         „De mi lesz, ha valaki elkapja a SARS-t?” szólt a félelem.

         „De mi lesz, ha nem?” szólalt meg a bölcsesség. És a bölcsességnek ott állt a statisztika az oldalán.

         Megtartottuk a beszédeket. Ezerötszázan jöttek el az első éjjelen, aztán a létszám folyamatosan nőtt, amíg utolsó nap el nem értük a teltházat. Körülbelül 8000 ember vett részt a beszédeken. Megtanulták, hogyan szálljanak szembe az irracionális félelemmel, és ez örökre megerősítette a bátorságukat. Élvezték az előadást és boldogan távoztak, ami azt jelenti, hogy az immunrendszerük megerősödött. Ahogy minden beszédem végén hangsúlyoztam: azzal, hogy nevettek a vicces történeteimen, valójában a tüdejüket edzették, megerősítették a légzőszerveiket! Még szép, hogy egy lélek sem kapta el a hallgatók közül a SARS-t.

         A jövőben rejlő lehetőségek végtelenek. Amikor a szerencsétlen lehetőségekre fókuszálunk, azt hívják félelemnek. Ha eszünkbe jut, hogy más is megtörténhet, aminek még a valószínűsége is nagyobb, akkor a félelem véget ér.