Szerencsejáték

A pénzt nehéz megszerezni, de annál könnyebb elveszíteni – és a leggyorsabb mód erre a szerencsejáték. Minden szerencsejátékos vesztes, végső fokon. Mégis, az emberek szeretnék megtudni a jövőjüket, hogy egy rakás pénzt nyerhessenek hazardírozással.

Az alábbi két történetet szoktam elmesélni a számukra, hogy megmutassam, milyen veszélyes is lehet a jövő előrelátása, még akkor is, ha jeleket kapunk róla.

         Egy barátom egy reggelen úgy kelt, hogy nagyon valóságosnak tűnőt álmodott. Azt álmodta, hogy öt angyal, öt csupor aranyat ad neki, és mindegyik egy vagyonnal felért! Sajnos mikor kinyitotta a szemét, angyaloknak nyoma sem volt a szobájában, ráadásul a több üstnyi arany is hiányzott. Mégis, ez egy igazán különleges álom volt.

         Mikor belépett a konyhába, látta, hogy felesége öt darab főtt tojást és öt szelet pirítóst tálal fel neki reggelire. A reggeli újsága tetején virított az aznapi dátum: május (ötödik hónap) ötödike! Valami különös dolog folyik itt. A napilap hátuljára lapozott, a lóversenyekhez. Megdöbbenve látta, hogy „Ascot” (öt betű) versenypályáján, az ötödik menetben, az ötös számú lovat úgy hívták, hogy… Öt Angyal! Az álma egy előjel volt!

         Délutánra szabadságot vett ki munkahelyén. Levett ötezer dollárt a bankszámlájáról. Kiment a lovira, és megkereste az ötödik bukmékert, hogy megtegye a tétet: ötezer dollárt az ötös számú lóra, az ötödik futamban, Öt Angyal lesz a befutó! Az álma nem tévedhetett. A szerencsés ötös szám sem lehetett helytelen! Nem is volt rossz az álom. A ló ötödikként futott be.

         A második történet Szingapúrban esett meg, pár évvel ezelőtt. Egy ausztrál férfi egy kedves kínai hölggyel házasodott össze Szingapúrból. Egyszer, amikor családot látogatni mentek Délkelet-Ázsiába, a sógorai elindultak a lovira, hogy ott töltsék a délutánt, és őt is magukkal hívták. Belement. De mielőtt bementek volna a versenypályára, ragaszkodtak hozzá, hogy megálljanak egy híres Buddhistatemplomnál, hogy meggyújtsanak pár füstölőt és jó szerencséért imádkozzanak.

Ahogy a kis kolostorhoz értek, látták, hogy hatalmas a felfordulás. Seprűt ragadtak, szereztek egy partvist meg vizet és feltakarítottak. Aztán meggyújtottak pár füstölőt, jó szerencsét kértek és továbbindultak a lóversenyre.  Nagyot buktak mindannyian.

         Azon az éjjelen, az ausztrál egy futamot látott álmában. Mikor felébredt, tisztán emlékezett a győztes csődör nevére. A Népzavartságot lapozva látta, hogy valóban fog futni egy ilyen nevű paripa a délutáni versenyen, fel is hívta a sógorait, hogy elújságolja nekik a jó hírt. Nem hittek az álmában, nem hitték, hogy egy szingapúri kolostort őrző, kínai szellem, pont egy fehér embernek mondaná meg a nyertes ló nevét. De ő mégis kiment a futamra. Nagy pénzt rakott a lovára, a ló pedig nyert.

         A kínai templomszellemek bizonyára kedvelik az ausztrálokat. A sógorok persze majd felrobbantak dühükben.