Közösségünk egyik tagjának nagyon rosszak a fogai. Sokat ki is kellett
húzni belőlük, de ő továbbra is kerüli az érzéstelenítők használatát.
Szerencsére sikerült találnia egy orvost Perth-ben, aki érzéstelenítés nélkül
távolítja el a szuvas fogakat. Sokszor volt már nála, nem jelent neki gondot.
Megengedni a fogorvosnak,
hogy anesztézia nélkül, kirántsa a fogadat, hihetetlenül hangzik, de ez az alak
még ennél is tovább ment. Saját magának húzta ki a fogát érzéstelenítés nélkül.
Láttuk, amint kilép a kolostor
műhelyéből, egy frissen húzott, vértől tocsogó fogat tartva egy egyszerű
szöghúzó fogó végével. Nem csináltunk belőle gondot, mert lemosta a fogóról a
vért, mielőtt visszavitte volna a műhelybe.
Megkérdeztem, mégis hogy
volt képes erre. Amit mondott, remekül példázza, hogy miért is a félelem a fő
alkotóeleme a fájdalomnak.
„Mikor úgy döntöttem, hogy
magam húzom ki a fogamat – csak nyűg, olyan messze elmenni a fogorvosig – az
nem fájt. Amíg elgyalogoltam a műhelyünkig, az sem fájt. Ahogy a kezembe vettem
a fogót, még mindig nem fájt. Amikor beszorítottam a fogóba a fogamat, ugyanúgy
nem fájt. Mikor megtekertem és megrántottam a fogót, akkor fájt, de csak pár
másodpercig. Mire a fogam kijött, alig fájt valamennyire. Öt másodperc fájdalom
csak, ennyi volt az egész.”
Te, kedves olvasó,
valószínűleg sokszor grimaszoltál, amíg ezt az igaz történetet elolvastad. A
félelem miatt, bizonyára több fájdalmat éreztél, mint ő! Ha te magad
próbálkoznál ezzel a mutatvánnyal, valószínűleg nagyon fájna, már mielőtt a
műhelybe érnél a fogókért. Az előrelátás – a félelem – a fájdalom legfőbb
összetevője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése