A részvétel szárnyai

Ha a kedvesség egy csodaszép galamb, akkor a bölcsesség lesz annak szárnyai. A szánalom önmagában, bölcsesség nélkül sosem száll fel.

  Egy kiscserkész azzal teljesítette aznapi jó cselekedetét, hogy átkísért egy idős hölgyet az úton. A baj az volt, hogy a hölgy nem akart átkelni, csak nem merte mondani, mert annyira zavarba jött.

   Ez a kis történet sajnos túlságosan is jól leírja, mi történik világunkban részvét címszó alatt. Túl gyakran gondoljuk, hogy tudjuk, mire van szüksége a másiknak.

   Egy siketen született fiatalember szokásos orvosi felülvizsgálatára ment szüleivel. A doktor lelkesen beszámolt a szülőknek egy újfajta orvosi beavatkozásról, amiről akkoriban olvasott egy szakmai folyóiratban. A siketen születettek tíz százalékánál a teljes hallás helyreállítható egy egyszerű, olcsó operációval. Megkérdezte a szülőket, szeretnének-e egy próbát tenni ezzel. Gyorsan igent mondtak.

   Ez a fiatalember abba a bizonyos tíz százalékba tartozott. Hallása teljesen visszatért. Végtelenül dühös és mérges lett szüleire és a doktorra. Nem tudta, miről esett szó a felülvizsgálaton. Senki sem kérdezte meg tőle, szeretne e hallani. Most arról panaszkodott, hogy el kell viselnie a folyamatosan kínzó zajáradatot, amiből szinte semmit sem értett. Alapból nem akart hallani!

   A szülők és a doktor – és jómagamat beleértve, mielőtt ezt a történetet hallottam volna – biztosra vették, hogy mindenki szeretne hallani. „Mi jobban tudjuk, mi kell neked.” Az a fajta részvét, ami ilyen feltételezésekkel van átitatva ostobaság, és még veszélyes is. Oly sok szenvedést okoz a világban!