Adj bele mindent!

Az előző történetet folytatva, a tigris és a kígyó halála után emberünk számára eljött a cselekvés ideje. Abbahagyta a méz ízlelgetését, és némi erőfeszítés árán kijutott a kútból, majd a dzsungelből is. Az élet nem mindig a semmittevésről szól, mézet nyalogatva.

Egy fiatalember Sydneyből elmesélte nekem, hogy egy ízben találkozott Ácsán Cshával Thaiföldön, akitől élete legjobb tanácsát kapta.

Sok buddhizmus iránt érdeklődő nyugati hallott már Ácsán Csháról a nyolcvanas évek elején. Ez a fiatal férfi úgy döntött, elutazik a messzi Thaiföldre csak azért, hogy találkozhasson a nagyszerű pappal, és feltehessen neki néhány kérdést.

Valóban hosszú utazás volt. Sydneyből nyolc óra alatt ért át Bangkokba, ahol felszállt az éjjeli vonatra, mely tíz órán át zötykölődött Ubonig. Ott megegyezett egy taxissal, hogy az elvigye Wat Nong Pah Pong kolostorhoz. Fáradtan, nagy izgalommal végre megérkezett Ácsán Cshá kunyhójához.

A híres tanító szokás szerint a tető alatt üldögélt, ahol meglehetősen nagy tömeg vette körül: papok és világiak, szegény földművesek és gazdag kereskedők, falusi asszonyok rongyokban és kifestett hölgyek Bangkokból, mind egymás mellett ülve. Ácsán Cshá fedele alatt nem volt megkülönböztetés.

Az ausztrál leült a tömeg szélére. Két óra telt el, de Ácsán Cshá észre sem vette őt. Túl sokan voltak előtte. Csüggedten felállt és elsétált.

Ahogy átvágott a kolostoron a kapu irányába, a harangtorony tövében megpillantott néhány szerzetest, leveleket sepregetve. Mivel volt még egy órája a taxija érkezéséig, felkapott ő is egy seprűt, hogy javítson kicsit a karmáján.

Jó félóra elteltével, még mindig szorgalmasan sepregetve, egy kezet érzett a vállán. Megpördült. Meglepődve és elragadtatva konstatálta, hogy a kéz tulajdonosa maga Ácsán Cshá volt, aki mosolyogva állt előtte. A pap észrevette a nyugati fickót, de nem volt alkalma megszólítani. Az Ácsán épp kifelé tartott a kolostorból, egy másik eseményre menet, de megállt a fiatal sydney-i férfinél, hogy megajándékozza. Ácsán Cshá gyorsan mondott valamit thai nyelven, majd elsietett.

Egy tolmács fordította neki: „Ácsán Cshá azt mondja, hogyha sepersz, adj bele mindent.” Majd a tolmács is továbbállt.

A fiatalember ezen a tömör tanításon gondolkodott a hosszú hazaúton. Természetesen tudta, hogy Ácsán Cshá sokkal, de sokkal többet tanított neki, mint hogy hogyan célszerű leveleket sepregetni. Tisztán látta a tanítás lényegét.

„Bármit is teszel, adj bele mindent!”

Pár évvel később Ausztráliában elmondta nekem, hogy ez az életre szóló tanács sok száz ilyen kimerítő és hosszú utazást megért volna. Hitvallásává vált, boldogságot és sikert hozva életébe. Amikor dolgozott, mindent beleadott. Amikor pihent, azt is százszázalékosan végezte. Amikor társaságban volt, akkor is a lehető legjobbat nyújtotta. Igazi sikerformula!

Ja, és amikor semmit nem csinált, akkor teljesen semmit nem csinált.