Egy közeli falu
vezetője segédjével együtt kereste fel Ácsán Cshát kunyhójában, ahol vendégeket
fogadott. Előző este egy falubeli nőt
megszállt egy erőszakos és gonosz szellem. Nem tudtak segíteni rajta, így a
nagy szerzeteshez vitték. Már lehetett is hallani a sikolyokat, ahogy az
Ácsánnal beszéltek.
Azonnal utasított
két fiatal tanítványt, hogy tüzet rakjanak, s azon forraljanak vizet, és két
másikat is, hogy a kunyhója mellett ássanak egy hatalmas gödröt. A
tanítványoknak fogalmuk sem volt, miért.
Négy megtermett
falusi, habár rizsföldeken dolgozó erős földművesek voltak, alig tudták fogva
tartani a vergődő nőt. Miközben egyik legszentebb kolostorukon vonszolták
keresztül a nőt, az válogatás nélkül ocsmányságokat kiabált.
Ácsán Cshá
meglátta, és rászólt a tanítványokra:
- Ássatok gyorsabban!
Forrjon az a víz! Nagy gödör és sok forró víz kell.
Sem a papok, sem a falusiak nem tudták, mire készül.
Mikor berángatták a
nőt Ácsán Cshá kunyhójába, szó szerint habzott a szája. Vérvörös szemei tágra
nyílva meredtek. Őrülettől eltorzult arccal zúdította a trágárságokat és
ocsmányságokat Ácsán Cshára. Újabb emberek jöttek, hogy próbálják lefogni a
köpködő nőt.
- Kész van már a
gödör? Hamar! Felforrt már a víz? Gyorsabban! – kiabálta túl a nő üvöltéseit. –
Bele kell dobnunk a lyukba. Öntsétek rá mind a forró vizet! Aztán temessétek
el. Csakis így szabadulhatunk meg ettől a gonosz szellemtől. Ássatok
gyorsabban! Több forró vizet!
Tapasztalatból
tudtuk, hogy sosem lehet biztosan tudni, mit fog Ácsán Cshá csinálni. Ő maga
volt a kiszámíthatatlanság, pap formájában. A falusiak biztosra vették, hogy
belehajítja majd a nőt a gödörbe, rázúdítja azt a sok forró vizet, és eltemeti.
És hagyták is volna, hogy így tegyen.
A nő is ezt
gondolhatta, mert lassan kezdett lenyugodni. Még mielőtt elkészült a gödör, és
a víz felforrt volna, az erőlködéstől kimerülten ült Ácsán Cshá előtt,
malaszttal teljesen fogadva Ácsán Cshá áldását, mielőtt nyugodtan hazavezették
volna. Óriási.
Ácsán Cshá tudta,
hogy megszállottság vagy őrület ide vagy oda, valahol mélyen mindnyájunkban ott
van az önfenntartás. Gyakorlottan és igencsak drámaian megnyomta az
önfenntartás indítógombját a nőben, és hagyta, hogy a fájdalomtól és haláltól
való félelem elűzze az őt megszálló gonosz szellemet.
Ilyen a bölcsesség:
ösztönös, tervezetlen, megismételhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése