Az elme keresése


   Sok tudós és a nézeteiket támogatók is azt bizonygatják, hogy az elme csak az agyműködés mellékterméke. Előadásaim utáni kérdezz-felelek során gyakran szegezik nekem: „Létezik az elme? Ha igen, hol van? A testen belül van? Vagy azon kívül? Vagy ott van mindenütt és mindenben? Hol van az elme?”
   Ennek megválaszolására szoktam egy kis demonstrációt tartani.
Megkérem a hallgatóságot, hogy ha most boldogok, emeljék fel a jobb kezüket, de ha csak egy kicsit is boldogtalanok, akkor a balt emeljék a magasba. A legtöbb ember a jobbját nyújtja fel; néhányan igazat mondanak, a többiek csak önérzetből teszik.
   Azzal folytatom, hogy megkérem a boldogokat: mutassák meg jobb kezük mutatóujjával a boldogságukat, a boldogtalanokat pedig, hogy a bal kezük mutatóujjával mutassák meg a boldogtalanságukat. Keressék meg nekem.
   A nézők értelmetlenül elkezdik lengetni az ujjaikat ide-oda. Majd hasonlóan zavarodott szomszédjaikra pillantanak. Mikor rájönnek a mondanivalómra, nevetnek.
   A boldogság valós. A boldogtalanság igazi. Semmi kétség, hogy ezek a dolgok léteznek. De nem tudod fellelni ezeket az elemeket sem a testedben, sem azon kívül, sem sehol másutt.
   Ez azért van, mert a boldogság és a boldogtalanság olyan területen van, ami csakis az elméé. Az elméhez tartoznak ugyanúgy, ahogy a virágok és a fű a kerthez. A tény, hogy virág és fű létezik bizonyítja, hogy a kert is létezik. Ugyanígy, ahogy a boldogság és boldogtalanság léteznek, bizonyítja, hogy az elme is.
   Annak felismerése, hogy nem tudsz az ujjaddal rámutatni a boldogságra vagy a boldogtalanságra rávilágít, hogy az elmét sem találhatod meg a háromdimenziós térben. Valóban, emlékezzünk csak arra, hogy az elme a legnagyobb dolog a világon – az elme nem lehet a három dimenzión belül, hanem a háromdimenziós tér van az elmében. Az elme tartalmazza az univerzumot.
Brahm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése