Sok tudós és a
nézeteiket támogatók is azt bizonygatják, hogy az elme csak az agyműködés
mellékterméke. Előadásaim utáni kérdezz-felelek során gyakran szegezik nekem:
„Létezik az elme? Ha igen, hol van? A testen belül van? Vagy azon kívül? Vagy
ott van mindenütt és mindenben? Hol van az elme?”
Ennek
megválaszolására szoktam egy kis demonstrációt tartani.
Megkérem a hallgatóságot, hogy ha most boldogok, emeljék fel
a jobb kezüket, de ha csak egy kicsit is boldogtalanok, akkor a balt emeljék a
magasba. A legtöbb ember a jobbját nyújtja fel; néhányan igazat mondanak, a
többiek csak önérzetből teszik.
Azzal folytatom,
hogy megkérem a boldogokat: mutassák meg jobb kezük mutatóujjával a
boldogságukat, a boldogtalanokat pedig, hogy a bal kezük mutatóujjával mutassák
meg a boldogtalanságukat. Keressék meg nekem.
A nézők
értelmetlenül elkezdik lengetni az ujjaikat ide-oda. Majd hasonlóan zavarodott
szomszédjaikra pillantanak. Mikor rájönnek a mondanivalómra, nevetnek.
A boldogság valós.
A boldogtalanság igazi. Semmi kétség, hogy ezek a dolgok léteznek. De nem tudod
fellelni ezeket az elemeket sem a testedben, sem azon kívül, sem sehol másutt.
Ez azért van, mert
a boldogság és a boldogtalanság olyan területen van, ami csakis az elméé. Az
elméhez tartoznak ugyanúgy, ahogy a virágok és a fű a kerthez. A tény, hogy
virág és fű létezik bizonyítja, hogy a kert is létezik. Ugyanígy, ahogy a
boldogság és boldogtalanság léteznek, bizonyítja, hogy az elme is.
Annak felismerése,
hogy nem tudsz az ujjaddal rámutatni a boldogságra vagy a boldogtalanságra
rávilágít, hogy az elmét sem találhatod meg a háromdimenziós térben. Valóban,
emlékezzünk csak arra, hogy az elme a legnagyobb dolog a világon – az elme nem
lehet a három dimenzión belül, hanem a háromdimenziós tér van az elmében. Az
elme tartalmazza az univerzumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése