Tekintettel a kolostoromban
uralkodó szigorú körülményekre, fokozottan ápolom a jó kapcsolatot az Amnesty
Internationallel perth-i tagintézményükön keresztül. Szóval mikor meghívást
kaptam egy vacsorára a szervezet rendezésében, mellyel az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozatának ötvenedik évfordulóját kívánták megünnepelni, a
következő választ írtam:
Kedves Julia
reklámosztály-vezető!
Igen nagy örömmel
kaptam kézhez levelüket, melyben meghívnak a május 30-án rendezett vacsorára az
EJENY 50. évfordulójának megünneplésére. Nagyon hízelgőnek találtam, hogy
gondoltak rám egy ilyen eseményen.
Azonban én a
buddhizmus téraváda iskolájának szerzetese vagyok („Az öregek tanítása”, a
buddhizmus indiai változatát őrizte meg Délkelet-Ázsiában – a ford.), amely
minőségem szigorú szabályok betartására kötelez. Sajnálatos módon ez a szabály
megtiltja, hogy a déltől másnap napkeltéig tartó időszakban étkezzek, így –
fájdalom! – a vacsora kilőve! Az alkohol szintén a tilos kategória, amibe a bor
is beletartozik. Ha elfogadnám a meghívásukat, muszáj lenne üres tányérral és
pohárral üldögélnem egy asztalnál, ahol körülöttem vidáman zabáló emberek
pusztítanák a biztosan ínycsiklandó, lakomai étkeket. Ez számomra kínzás lenne,
amit önök, az Amnesty International sosem bocsátana meg!
Ezen felül, a
buddhizmus ezen ágának szerzeteseként nem kaphatok vagy birtokolhatok pénzt.
Oly mélyen vagyok itt vidáman a szegénységi küszöb alatt, hogy számtalan
kormányzati statisztikába rondítok bele! Szóval nincs módom fizetni a vacsoráért,
amit egyébként sem ehetnék meg.
Azzal kívántam
folytatni, hogy egy magamfajta szerzetes, nagy problémákba ütközne az ilyen eseményhez illő öltözékek viselete terén is - de úgy gondolom ennyi is elég lesz.
Sajnálatomat szeretném kifejezni, hogy nem tudok részt venni a vacsorán.
Maradok boldog szegénységben,
Maradok boldog szegénységben,
Brahm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése