A mosásra gondolni

   Manapság túl sokat gondolkodnak az emberek. Ha csak egy kicsit lecsendesítenék gondolataik özönét, sokkal könnyebben folyna az életük!

   Thaiföldi kolostorunkban minden héten egy estére a szerzetesek kihagyják az alvást, és egész éjjel a közös nagyteremben meditálnak. Hozzá tartozott az erdei szerzetesek rendjéhez. Nem volt annyira kemény, mivel mindig pihenhettünk másnap reggel.

   Egy ilyen egész estés meditáció utáni reggelen, mikor már vonultunk volna vissza kunyhóinkba pótolni a kimaradt alvásmennyiséget, az apát magához hívott egy fiatal, ausztrál származású szerzetest. A szerzetes megrökönyödésére az apát ráhalmozott egy nagy kupac csuhát azzal az utasítással, hogy azonnal lásson hozzá azok kimosásához. Szokás volt, hogy ellátjuk az apátot, kimossuk a ruháit és más apróságokat is elvégzünk helyette.

   Ez egy óriási adag mosnivaló volt. Ami még aggasztóbb, hogy minden mosást az erdei szerzetesek hagyományos módján kellett végezni. Vizet húzni a kútról, nagy tüzet rakni és azon megmelegíteni. Kenyérfa-fáról egy ágat levágni és apróra forgácsolni a kolostor bozótvágójával. A forgácsot a forró vízbe szórni, hogy kioldódjék belőle a nedv, ami mosószerként működik. Aztán minden ruhadarabot egyesével kiteríteni egy fa vályúba, és a forró barna vizet ráöntve kézzel püfölni, míg az tiszta nem lesz. Aztán a szerzetesnek a napon kell megszárítania a ruhákat, időnként egyik oldaláról a másikra fordítani, és meggyőződni, hogy a természetes festés nem lesz csíkos. Egyetlen köntös kimosása is hosszú és macerás folyamat. Egy ilyen nagy halomhoz több óra kell. A brisbane-i fiatal fiú pedig kimerült volt az éjszakázástól. Megsajnáltam.

   Odamentem hozzá, a mosófészerbe, hogy segítsek. Mikor odaértem, inkább brisbane-i mint buddhista stílusban káromkodott és szitkozódott. Panaszkodott, hogy milyen igazságtalan és kegyetlen ez így vele.

 - Nem várhatott volna az apát holnapig? Nem tűnt fel neki, hogy egész este nem aludtam? Nem ezért lettem pap!

Nem éppen ezeket a szavakat használta, de ez minden, ami nyomdafestéket tűr.

   Mikor ez az egész történt, már jó pár éve szerzetesként éltem. Átéreztem, amit ő érzett, és tudtam a kiutat.

 - Gondolni rá sokkal nehezebb, mint csinálni.

   Elnémulva rám bámult. Pár pillanatnyi csend után némán visszatért munkájához, én pedig aludni mentem. Később azon a napon felkeresett, hogy köszönetet mondjon, amiért segítettem neki a mosással. Ahogy ő is felfedezte, tényleg az a dolog legrosszabb része, hogy gondolkodott rajta. Amikor abbahagyta a panaszkodást és csak mosott, nem is volt semmi probléma.

   Az életben minden dolognak a legnehezebb része az, ha gondolkodunk rajta.