Ha már a disznóknál tartunk, egy tehetős szakorvos
specialista épp akkor vásárolt egy nagyon drága és sok lóerős sportkocsit.
Persze nem költ az ember ennyi pénzt egy ilyen bikás járgányra csak azért, hogy
a csiga lassú városi forgalomban poroszkáljon. Szóval egy szép napfényes délután
emberünk kihajtott a városból a csendes vidékre. Elérve a traffipax-mentesnek
ítélt övezetet, keményen beletaposott a gázpedálba, és az autó érezhetően
nekiiramodott. A hangosan bömbölő motor, a csillogóan suhanó autó és a nagy
sebesség fellelkesítette a doktort, és vigyort csalt arcára.
Közel sem ennyire
lelkesen nézett fel egy viharvert földműves, a karám ajtajának támaszkodva.
Amennyire hangjától kitellett, próbálta túlkiabálni a sportkocsi zaját:
- Disznó!
A doktor tudta,
hogy tényleg túlságosan csapat, figyelmen kívül hagyva környezete
békességét, de azt gondolta magában, hogy a pokolba is! Joga van élvezni az
életet!
Úgyhogy
hátrafordult, hogy visszakiabáljon a földművesnek:
- Kit nevezel te
disznónak?
Abban a pár
pillanatban, amíg levette szemét az útról, a kocsi egyenesen az út közepén álló
disznóba szaladt!
Vadi új sportkocsija
totálkáros lett. Ami a disznót illeti, sok héten át nyomta a kórházi ágyat, és –
autója mellett – jókora pénzösszegtől is megszabadították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése