Talán az érzelmileg
legerőteljesebb pillanata a temetési szertartásoknak az, mikor leeresztik a
koporsót a sírba, vagy hamvasztás esetén megnyomják a gombot, ami mozgásba
hozza az érckoporsót. Olyan, mintha a szeretett személy, utolsó, földi
maradványaitól is végleg megfosztanák a gyászolókat. Gyakran ez az a pillanat,
amikor már nem lehet visszatartani a könnyeket.
Különösen nehéz
átélni ezeket a pillanatokat Perth némelyik krematóriumában. Azokban ugyanis a
gomb megnyomására koporsó leereszkedik egy alagsori komplexumba, ahol a
kemencék vannak. Ez a hagyományos temetést hivatott lemásolni. Ugyanakkor, egy
halott ember lesüllyedése tudat alatt is a pokolba zuhanást szimbolizálja. Épp
elég baj szeretteink elvesztése, de hogy még ehhez a másvilágba való süllyedést
is hozzáadjuk, az már elviselhetetlen.
Épp ezért
javaslatot tettem, hogy a krematórium kápolnáját alakítsák át úgy, hogy mikor a
pap megnyomja a gombot, a koporsó elegánsan felemelkedik a levegőbe. Egy
szimpla hidraulikus emelő is megfelel. Ahogy a koporsó eléri a mennyezetet, a szárazjég kavargó, fehér felhői közt tűnne el, a kinyíló csapóajtón át pedig
mennyei muzsika lenne hallható. Milyen lelki segítséget nyújtana ez a
gyászolóknak!
Ugyanakkor
néhányan, akik hallottak erről az ötletemről arra világítottak rá, hogy ez
csökkentheti a ceremónia becsességét, főleg akkor, ha minden jelenlévő tudja:
az elhunyt csirkefogónak semmi keresnivalója sem lenne „odafenn”. Szóval
átalakítottam a javaslatomat: legyen három választható gomb, minden eshetőségre:
egy „felfele” a jótevőknek, egy „lefele” a gazembereknek, és egy „oldalra” a
nehezen megítélhető többségnek. Aztán, elismerve a nyugati társadalom
demokráciára való törekvését, és hogy az amúgy borzalmas rítust, némileg
érdekesebbé tegyük, kézfeltartással megszavaztatnám a jelenlévőkkel, hogy
melyik gombot nyomjam a háromból! Ez sokkal emlékezetesebbé tenné a temetési
szertartásokat – és jó okot adna arra, hogy jelen legyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése