Ez is elmúlik

Az egyik legmegfizethetetlenebb tanítás, ami segít, ha depressziósak vagyunk, a legegyszerűbb is. De a könnyűnek tűnő tanításokat könnyű félreérteni. Mikor végleg kiszabadultunk a depresszió fogságából, mondhatjuk majd, hogy igazán megértettük a következő történetet.

         Az új fogoly reszketett és nagyon maga alatt volt. Cellája kőfala minden melegséget elszívott; a kemény vascsövekből semmi könyörület sem csöppent; az acéllemezek csapódása, a kapuk minden becsukásakor, a reményt is hermetikusan elzárta. Úgy roskadt egyre magába, ahogy büntetése nyúlt. A falon, a vaságya fejénél, az alábbi szavakat látta a kőbe kaparva: Ez is elmúlik.

         Ezek a szavak segítették őt átvészelni az éveket, ahogy már sok más rabot is segítettek előtte. Mindegy milyen nehézségbe ütközött, ránézett a feliratra, és eszébe jutott, „Ez is el fog múlni.”

Aznap, mikor kiengedték, megértette a szavakban rejlő igazságot. A kiszabott idejét letöltötte; a börtönbüntetés maga is véget ért.

         Mialatt visszanyerte életét, gyakran gondolt erre az üzenetre, papír cetlikre írta, amiket az ágya mellett, a kocsijában és a munkahelyén hagyott. Még akkor is, amikor nehézre fordultak a dolgok, soha nem esett kétségbe. Csupán arra gondolt, „Ez is elmúlik” és átvészelte. A nehéz idők, soha többé nem tűntek olyan hosszúnak. Aztán mikor jó napok következtek, kiélvezte őket, de soha sem túl felelőtlenül. Ismét eszébe jutott, „Ez is elmúlik”, és így tovább munkálkodott az életén, semmit sem vett természetesnek. A jó napok, úgy tűnt, a megszokottnál mindig tovább tartottak.

         Még akkor is, amikor rákos lett, hogy „Ez is el fog múlni” reményt adott neki. A remény adott erőt és pozitív hozzáállást, amivel legyőzte a betegséget. Egyik napon a szakértők maguk is megerősítették, hogy igen, „a rák maga is elmúlott”.

         Élete végén, halálos ágyán, azt suttogta szeretteinek, „Ez is el fog múlni” és finoman átlépett a másvilágba. A szavai voltak utolsó szívből jövő ajándékai családja és barátai számára. Megtanulták tőle, hogy „a gyász maga is el fog múlni”.⁵

A depresszió egy olyan börtön, amin sokunknak át kell haladnunk. Az, hogy „Ez is elmúlik” átsegíthet minket rajta. Másrészt megelőzi a depresszió kialakulásának egyik fő okát, hogy a jó időket túlságosan is természetesnek vesszük.