Azt hallottam, hogy a depresszió kezelése ma már egy multi-milliárdos
üzlet. Elszomorító! Nem szép dolog mások baján meggazdagodni. Aszkéta
tradíciónkban, a szerzetesek nem tarthatnak maguknál pénzt és soha sem rovunk
ki díjat a beszédeinkre, sem a tanácsadásra, sem bármilyen más
szolgáltatásunkra, amit nyújtunk.
Egy amerikai nő hívta fel
egy szerzetestársamat, egy neves meditációs tanárt, és a meditációs órákról
kérdezgetett.
„Hallottam, hogy oktat
meditációt.” mondta vontatottan a telefonban.
„Igen hölgyem, oktatok,”
válaszolt udvariasan.
„Mennyibe kerül?” kérdezte,
rögtön a tárgyra térve.
„Semennyibe hölgyem.”
„Hát akkor nem lehettek túl
jók!” válaszolta, és letette a kagylót.
Én is kaptam egy hasonló
telefonhívást pár éve, egy félig lengyel félig ausztrál hölgytől:
„Lesz ma este beszéd a
központjukban?” érdeklődött.
„Igen hölgyem. Este
8:00-kor kezdődik,” mondtam neki.
„Mennyit kell érte fizetni?”
kérdezte.
„Semennyit hölgyem, ingyen
van,” magyaráztam. Aztán egy kis szünet következett.
„Nem értett meg.” Mondta
erélyesen. „Mennyi pénzt kell, adjak, hogy meghallgathassam az előadást?”
„Asszonyom, nem kell egy
petákot sem adnia, ingyen van,” mondtam olyan megnyugtató hangon, ahogy csak
bírtam.
„Idefigyeljen!” kiabált a
vonal túlsó végén. „Dollárok! Centek! Mennyit kell felköhögnöm, hogy bejussak?”
„Hölgyem, nem kell felköhögnie semmit
sem. Egyszerűen besétálhat. Leülhet hátul, és bármikor kimehet, ha úgy tartja
kedve. Senki nem fogja megkérdezni a nevét vagy elkérni a címét, nem fogunk a
kezébe nyomni prospektusokat, nem fogjuk felkérni arra, hogy ajánljon fel
adományt az ajtónál. Teljesen ingyen van.”
Hosszú csönd következett.
Aztán őszintén, érdeklődve
rákérdezett, „De… Akkor nektek ebből mi jut?”
„Boldogság asszonyom,” válaszoltam. „Boldogság.”
Ma ha bárki megkérdezi, hogy ezek a
tanítások mennyibe kerülnek, soha nem mondom, hogy ingyenesek. Inkább azt
mondom, megfizethetetlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése