A kicsi lány, és kis barátja

   Elmondtam a síró tehén történetét egy csoport idős, falusi embernek, akik Nyugat-Ausztrália dél-nyugati részén élnek. Egyikük egy hasonló történetet mondott el fiatalkorából, a múlt század elejéből.

   Barátai kislánya olyan négy-öt éves körül lehetett. Egy reggel a kislány tejet kért anyukájától, mégpedig csészealjban. Az elfoglalt anyuka megörült kislánya tejfogyasztási kedvének, szóval nem firtatta, miért nem pohárban kéri.

   Másnap, nagyjából ugyanabban az időpontban, a kicsi lány újra tejet kért, csészealjban. Anyuka kedvesen kiszolgálta. Gondolván, a gyerekek szeretnek játszani az étellel, csak örült, hogy a gyerek valami egészségeset fogyaszt.

   Ez így ismétlődött a következő napokban. De az anyuka sosem látta, amint a kislány megissza a tejet, és gyanakodni kezdett. Úgy döntött, titokban követi őt.

   Azokban az időkben a környék szinte összes háza cölöpökre épült. A kicsi lány kiment a ház oldalához, letérdelt, letette a csészealjnyi tejet, és halkan hívogatni kezdett valamit a ház alatti sötétségből. Pillanatok múlva egy hatalmas fekete tigriskígyó csúszott elő, egy nagyon agresszív, különösen mérgező faj. Iszogatni kezdte a tejet, centiméterekre a mosolyogva térdeplő kislánytól. Az anyja semmit nem tehetett, túl közel volt a gyermeke a kígyóhoz. Rémülten végignézte hát, ahogy a kígyó végez a tejjel, majd visszakúszik a ház alá. Aznap este rögtön elmondta ezt a munkából hazatérő férjének. Az úgy határozott, hogy másnap is adjon a lányának tejet. Majd ő megoldja a dolgot.

   Másnap, ugyanakkor, a kicsi lány megint csészealjban kérte a tejet, és a szokásos módon kivitte a ház oldalához, letette a földre, és hívogatni kezdte barátját. Ahogy a nagy tigriskígyó megjelent a sötétségből, BUMM, egy puska hatalmasat durrant közvetlen közelről. A lövés erejétől a kígyó hátrarepült, neki egy cölöpnek, amin szétrepedt a feje a kislány orra előtt. Apja felállt a bokor mögül és eltette a fegyvert.

   Attól a pillanattól kezdve, a kicsi lány elutasított minden ételt. Az öreg szavaival élve, „mintha rozsda ette volna.” Bármivel is próbálkoztak a szülei, nem sikerült rávenni az evésre. Végül a körzeti kórházban kötött ki. Ott sem tudtak rajta segíteni.

   A kicsi lány meghalt.

   Ezzel az erővel a kicsi lányt is lelőhette volna az apja ahelyett, hogy a szeme láttára szétlövi a barátja fejét.

   Megkérdeztem az öregembert, aki elmesélte ezt a történetet nekem, szerinte bántotta volna bármikor is a tigriskígyó a kicsi lányt?

- Soha a büdös életbe’! – válaszolt a vén földműves.

Egyetértettem vele, de nem ezekkel a szavakkal.